Nem is tudom, mit írjak... Olyan jó volt reggel. Ágyba kaptam a kávét. Ilyen az igazi munkamegosztás. Egyik éjszaka ő horkol, én viszek kávét. Másik éjszaka én horkolok, ő hoz kávét. Sajnos (bár neki is nagyon örültem - persze nem úgy) "sorstárs1" aludt velem most két napig. Ő a barátosném, akivel együtt csöveztünk tegnap előtt este a Szent István parkban, mert mire végeztem a munkával bezárt az összes közeli kocsma (szépen: vendéglátóhely, kávézó). Az éjjel-nappaliban vettünk sört és ott kellett elfogyasztanunk. Ő azt is tudja mi a szavam járása ezekre a helyzetekre. Egy szó: "szánalmas"...
De azért jókat nevettünk... Az este tanulsága: céget kellene alapítani és tanítani parkolókeresésre és parkolóhely elfoglalására (köznyelven: parkolás - bár ezt nem neveztem volna annak) szakosodva.