Megint tanultam újat anyukámtól. És az anyukámos történetben megint van tészta.

Nokedli tészta.

Nokedlit szaggattam. Szégyen nem szégyen, teljesen el vagyok szokva bárminemű mozgástól. Főleg olyantól, ami a "szex" izmaimat is érinti. Pl. a húzogatósat. Az alkaromon. Aztán már vállból le akart szakadni az egész karom.

Szóltam édesanyámnak, úgyan fejezze már be. Készségesen át is vette eme nemes feladatot. Akkor látom ám, hogy az ő nokedlije sokkal nagyobb mint az enyém. Szóvá is tettem.

Azt mondta nem kell olyan gyorsan föl-le húzogatni. Csak lassabb, de annál határozottabb mozdulatokkal. Sőtt tolni nem is kell, csak húzni. A vén szaki... Már bocs anya.

Úgyhogy mostmár huzogatni is jól tudok. Édesanyámtól tanultam...