Nem vagyok túl jó passzban. Megismerkedtem valakivel… Persze ez magában még nem lenne baj. Csakhogy én odáig vagyok érte. Nála viszont nem érzem ugyanezt. Még csak öt hete kezdett el alakulni a dolog, de már túl vagyunk egy csomó mindenen.
Az eleje olyan volt mint a mesékben (pedig még mindig az elejének kellene lenni).
Koncert után hazakísért, itt is aludt. Az ágyban fekve beszélgettünk amikor megcsókolt. ÚGY! Megfogta az arcom. (ha egy pasi olvas, ezt jegyezze meg: minden nőnemű szereti, ha „úgy” csókolják) Utána idill. Csókcsaták. Sok telefon, szinte minden nap találkozunk. Amikor délutánra ment dolgozni, eljött az iskolához és szünetben együtt ebédeltünk. Fantasztikus volt. Egyet leszámítva. Titokban csináljuk az egészet. Sajna egy helyen dolgozunk és ez komplikálttá teszi a „kapcsolatunkat”. Ez azért zárójeles, mert nem járunk együtt. Bár nem tudom mi a különbség az együtt járás között, és aközött amit mi csinálunk. Mindegy. (ha csak ezen múlna a boldogság)
Kísért az ex. Akkor már harmadszorra aludt nálam és másodszorra szexeltünk, amikor a következő eset megtörtént. Ráadásul totál odaadtam neki magam. Akkor egy hétre hazautaztam és már alig vártam, hogy visszaérjek és találkozzunk. Előre megbeszéltük, hogy nálam alszik. Erre
