Az egészben az a legszomorúbb, hogy nem vagyunk egy síkon. Nekem ez az egy életem van, amiben ő is benne van. Neki van a sajátja, és vagyok néha én. Ezt még most is érzem néha. Szóval megpróbáljuk. Adunk magunknak még egy esélyt.

Azóta jobb a helyzet. Sokat beszélgettünk. Végre elhívott megához (eddig mindig nálam találkoztunk). És még egyszer elhívott magához. Vacsorát is főzött. Én vagyok a második nő az életében, aki látta főzni. Ez nagyon megtisztelő. Nagyon türelmesnek kellene lennem, de elég nehezen megy.

Az ex még mindig kísért. Olyan durván, hogy elolvasta az e-mailjeit. Amik között az is ott volt, hogy megyünk a barátnőimmel Nápolyba és elhívtam őt is. Időpont, repjegy, szállás infók. Ez nem esett túl jól a csajnak. UFO kapott tőle smst, hogy: új barátnője van? Viszi Nápolyba? Persze őt eszébe sem jutott volna elvinni. Na, tessék. Onnan tudta meg, hogy a levelezését olvassa, hogy az ex egy barátnője is  küldött neki smst, hogy változtassa meg a jelszavát.