Most ott járunk, hogy megmondtam neki, nem vagyok boldog. Azóta meglepő, de sokkal jobban van a kis lelkem. Azóta néha egy-két sms. Semmi extra. Nem töri magát, hogy boldoggá tegyen. Ő. Vannak pasik akik viszont megvigasztalnának. Pénteken nyugdíjas búcsúztató. Már előre félek tőle. Sok jó pasi lesz ott, akik, amikor megtudták, hogy én is megyek csak hümmögtek. A legszebb hümmögéssel, ami egy férfiból kijöhet.
Hosszúpuska is mindig hadra fogható, ha kell valami tőle. Valamelyik nap már azt is felajánlotta, hogy ha mindenképp hűséges szeretnék lenni, akkor eljön velem vibrátort venni. Persze utána szexeltünk. (úgy látom megint "azt" csinálom. ha valaki kezd hozzám közel kerülni lefekszek valakivel, hátha úgy visszatávolodik)
Kezdem azt hinni, hogy új "szerzeményem" olyan mint Misi barátom. Túl lelkizős, lányosabb mint én. Százszor. Hol vannak a kemény férfiak??? Ah...
Megpróbálom, hátha rámbukkannak, úgyhogy ma salsa party!
Az ex bekeményített. Toltál, mint egy megszállott. Az az igazság, hogy megnéztem az iwiwen. Teljesen szimpatikus a lány. Csak hát bekattant. Már ügyvéddel is beszélt. Ugyanis azt történt, hogy együtt vettek kocsit. Amit közösen törlesztettek. És most szeretné visszakapni a pénzt, amit ő fizetett. Közben hívogatja UZO barátait, hogy mit tudnak az új barátnőjéről. Elég gáz.
Ilyen alaphangulattal végre tegnapelőtt eljött hozzám. Idén először. Megittunk egy üveg bort. Megint olyan volt, mint az elején. Simogatott, sokat csókolóztunk. Bár elég sokáig tartott mire végre feloldódott. Még le is akart fektetni. És én mondtam nemet. Magamra sem ismerek. Nem is tudom. Talán a bor, talán az előző kellemetlen élmény. Nem tudom, de nem ment. Olyan régóta vártam már rá, és nem ment.
Tegnap a barátaival ment Esztergomba fürdőzni. Jó utat kívántam neki, megköszönte. És ennyi. Vasárnap délután van és tegnap reggel óta nem hallottam róla. Ez azért annyira gáz, mert újból kezdődik a hét, és elég sokat dolgozunk. Hét közben szerintem nem is fogunk találkozni. Nem mintha rajtam múlna. Még az éjféli munkavégzés után is képes lennék találkozni vele. Sajnos ő nem ilyen áldozatkész.
Tegnap küldtem neki smst, hogy nem is mondta mikor jönnek haza. Először azt akartam írni, hogy folytassuk ahol előző nap abbahagytuk. Utána azt, hogy ne is találkozzunk, mert én elég erős érzelmeket érzek iránta, és amíg nem rendezi az exszel való kapcsolatát, semmi esélyünk.
Aztán csak megkérdeztem mikor jön haza. És még erre sem válaszolt. Elég lelombozó. Úgy érzem nem én vagyok az életem központjában, hanem ő. Azzal telik a napom, hogy mérlegelek. Megéri, hogy tűrök és várok rá?
Még egyetlen pasi sem tudta ezt elérni nálam. Még azt sem, hogy gondolkozzak rajta. Rég repültek már ilyenkor. Úgy látszik öregszem. Vagy tényleg van benne valami, ami nem enged?
Az egészben az a legszomorúbb, hogy nem vagyunk egy síkon. Nekem ez az egy életem van, amiben ő is benne van. Neki van a sajátja, és vagyok néha én. Ezt még most is érzem néha. Szóval megpróbáljuk. Adunk magunknak még egy esélyt.
Azóta jobb a helyzet. Sokat beszélgettünk. Végre elhívott megához (eddig mindig nálam találkoztunk). És még egyszer elhívott magához. Vacsorát is főzött. Én vagyok a második nő az életében, aki látta főzni. Ez nagyon megtisztelő. Nagyon türelmesnek kellene lennem, de elég nehezen megy.
Az ex még mindig kísért. Olyan durván, hogy elolvasta az e-mailjeit. Amik között az is ott volt, hogy megyünk a barátnőimmel Nápolyba és elhívtam őt is. Időpont, repjegy, szállás infók. Ez nem esett túl jól a csajnak. UFO kapott tőle smst, hogy: új barátnője van? Viszi Nápolyba? Persze őt eszébe sem jutott volna elvinni. Na, tessék. Onnan tudta meg, hogy a levelezését olvassa, hogy az ex egy barátnője isküldött neki smst, hogy változtassa meg a jelszavát.
Az incidens után másnap mentünk moziba. Az sem sikerült a legjobban. Egész film alatt rám sem nézett. Nem azt vártam, hogy végig a kezemet szorongatja, de hát el is rabolhattak volna az ufók, az sem tűnt volna fel neki. Aztán megmondtam neki, hogy ez nekem mennyire rosszul esett. (mindkettő)
Utána alig beszéltünk, nem is találkoztunk. Eltelt a szilveszter. Külön. Eltelt az elseje. Külön. Másodikán hívtam. Kinyomott. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy semmi értelme, annak amit csinálunk. Szóval írtam neki egy smst, amiben közöltem vele, hogy hagyjuk egymást. Nyilvánvaló, nem mellettem fogja megtalálni a boldogságot. Ráadásul addigra olyan lettem, mintha a rémálmomból léptem volna elő. Rosszkedvű voltam, és egyfolytában a telefont bámultam, mikor hív már. Erre válaszolt hogy ne aggódjak érte, majd hív.
Nem vagyok túl jó passzban. Megismerkedtem valakivel… Persze ez magában még nem lenne baj. Csakhogy én odáig vagyok érte. Nála viszont nem érzem ugyanezt. Még csak öt hete kezdett el alakulni a dolog, de már túl vagyunk egy csomó mindenen.
Az eleje olyan volt mint a mesékben (pedig még mindig az elejének kellene lenni).
Koncert után hazakísért, itt is aludt. Az ágyban fekve beszélgettünk amikor megcsókolt. ÚGY! Megfogta az arcom. (ha egy pasi olvas, ezt jegyezze meg: minden nőnemű szereti, ha „úgy” csókolják) Utána idill. Csókcsaták. Sok telefon, szinte minden nap találkozunk. Amikor délutánra ment dolgozni, eljött az iskolához és szünetben együtt ebédeltünk. Fantasztikus volt. Egyet leszámítva. Titokban csináljuk az egészet. Sajna egy helyen dolgozunk és ez komplikálttá teszi a „kapcsolatunkat”. Ez azért zárójeles, mert nem járunk együtt. Bár nem tudom mi a különbség az együtt járás között, és aközött amit mi csinálunk. Mindegy. (ha csak ezen múlna a boldogság)
Kísért az ex. Akkor már harmadszorra aludt nálam és másodszorra szexeltünk, amikor a következő eset megtörtént. Ráadásul totál odaadtam neki magam. Akkor egy hétre hazautaztam és már alig vártam, hogy visszaérjek és találkozzunk. Előre megbeszéltük, hogy nálam alszik. Erre reggel azzal ébredek, hogy milyen rosszul aludt. Eszébe jutott az ex barátnője, akit megjegyzem ő dobott. Szóval horkoltam, és erről eszébe jutott, hogy amikor ő megmondta a lánynak, hogy horkol, azt kérdezte, hogy mikor hallgathatja meg a koncertet. És ezen most így mellettem, szex után, teljesen elérzékenyült. És még el is mondta. Persze inkább legyen őszinte, akárhogy is fáj.
Szóval arról, ami mostanában történik. Úgy általánosságban.
Sorstárs1 barátnőméknél már több mint 4 hónapos a baba. Kiskatónál és Zsolti apusnál még nem járt a gólya, de van két kis kutyájuk. Majdnem pulik. Bátor és Picur. Van egy új barátnőm Doktor A.. Elég érdekes lány. Sok mindenben hasonlítunk. Elég hasonló természetünk van. Egy dologban azonban szöges ellentétek vagyunk. Ez a dolog a szex. Ő már vagy 8 éve nem volt pasival. Több mint 9 évig volt együtt valakivel és amikor eljegyezték egymást megbeszélték, hogy a házasságig nem lesz szex. Ennek több mint nyolc éve. Nem irigylem… Mostanában elég sokat beszélgetünk. Az édesapja rendőr volt (meghalt) az édesanyja él, de alkesz. A pasija pedig verte. Még az a csoda, hogy ilyen normális maradt. Mesélte, hogy Pécsre járt középiskolába és a szülei tiltották a fiúktól. Rendszeresen ellenőrizték a kollégiumban. Még moziba sem mehetett el. Azért nálunk sem volt az az idill, de ez már nagyon durva.
A férfiak nagyfokú nemi aktivitását mindkét nem részéről elismerés övezi. Ha azonban egy nőről derül ki, hogy nagy a szexuális étvágya, betegnek bélyegzik, és a többség kerülni kezdi, ami súlyos önértékelési zavarokhoz vezethet. Pedig ha a libidója ellen hadakozó nő megtanul eleget tenni a vágyainak, akár még teljesebb életet is élhet, mint mások.
Míg a férfiúi bővérűség vállveregetésekkel és kisfröccs-meghívásokkal jutalmazódik a szűkebb közösségben, addig az igen gyakori és intenzív szexuális vágyat tapasztaló hölgyeknek keserűbb kenyér jut osztályrészül. Az óvodáskori maszturbációról szóló gyónást kidülledt szemekkel fogadó szentatya, vagy a "disznó ribanc" bélyeg a kitaszítottság jelképeiként kísérik a "hiperszexualitásukat" vállaló nőket. Egyes vélekedések szerint "nimfománok", vagyis betegek, mások szerint ellenkezőleg: ők azok, akiknek sikerül a szexualitáshoz való jogot elbitorolni a kizárólagos férfitulajdonostól, és - szerencsés esetben - összeegyeztetni a női identitással.
A macsó berzenkedésre a legjobb példa az intenzív vágyaikat vállaló nők patológiásnak címkézése. Eric Blumberg szexológus szerint azonban "a szexaddikció teljesen más. A függő páciensek egyrészt elveszítik a személyes kontrollt a viselkedésük felett, másrészt pedig kizárólag a nemiségre összpontosítanak, és csökken az érdeklődésük az élet egyéb területei iránt. Gyakran előfordul, hogy növelniük kell a pornográfiával töltött idő mennyiségét, vagy újabb és újabb dolgokat kell kipróbálniuk a sóvárgás csillapítása során." A szexet az "átlagosnál" gyakrabban kívánó nők a függőkkel ellentétben képesek fékezni magukat, és az sem igaz, hogy karriert, családot, szabadidőt vagy egészséget áldoznának a szenvedélyük oltárán. Talán a jó hírnév az egyetlen kivétel - ami viszont a "józan többség" sara.
Ami igazán megbetegítő hatású lehet ezekre a nőkre, az a társadalom elvárásaival való össze nem illés. A szüzességüket általában a többieknél hamarabb veszítik el; gyakrabban igénylik a szexuális együttlétet, és előfordul, hogy nem érik be egyetlen partnerrel.
Az intenzíven és gyakran jelentkező vágyaikkal birkózó nők - miután belekóstolnak a többiektől érkező megvetésbe - eleinte általában megpróbálják elnyomni a szexualitásukat (extrém erős edzésekkel, munkamániával, vagy bármi egyébbel, ami megváltoztathatná az érdeklődésük fókuszát). A próbálkozások ahhoz hasonló hatásfokkal bírnak, mint amikor homoszexuálisok "átnevelésével" kísérleteznek a derék polgárok, vagyis szinte teljesen eredménytelenek. Az elfojtás helyett, mint számos egyéb esetben, itt is a vágyaknak az Én szolgálatába állítása bizonyult működőképesnek. A feladat a sóvárgás és a szexualitás száműzése helyett a vágy integrálása, vagyis a személyes életvitellel és célokkal való összeegyeztetése.
A megbélyegzettséggel való megküzdésben, illetve az irigyek lefegyverzésekor nagyon fontos, hogy a nők belássák: azért, mert a kultúránk Szűz Máriákat, vagy a férfivágyakat korlátlanul kiszolgáló, Marilyn Monroe-típusú szex szimbólumokat helyez piedesztálra, a női öntudat semmiképp sem patológiás, sőt!
Jóval nehezebb feladat ezeknek a nőknek megtalálni a megfelelő partnert, és meg is tartani őt. A "hiperszexuális" nők könnyen elbizonytalanítják a teljesítményszorongástól szenvedő, vagy túlságosan egoista férfiakat. A legjobb választás, ha minél nyitottabb és kreatívabb, kísérletező kedvű és a nőket egyenrangú partnerként kezelő férfit találnak, aki ahelyett, hogy megriadna a feminin mohóságtól, inkább energiát és inspirációt merít a társától. Ha pedig sikerült megtalálni az eszményi szeretőt - vagy a kapcsolat nyíltságától függően: partnereket -, akkor lassacskán kiépülhet a vágyakkal való összhang, magabiztosság és az egyre pozitívabb színezetű énkép is. Egy új, a korábbinál harmonikusabb személyiségstruktúra, amely egyben páncél a habzó szájú kritikusokkal szemben - akik talán éppen azok a nők, akik képtelenek elindulni a nyíltságnak és önmaguk vállalásának ezen az útján.
Igaz hogy Emi akkor nem jött el, de csütörtökön mentünk egy barátnőmmel koncertre és utána nálam aludt. Az első szex az új lakásban. Ezeknek az afrikai fiúknak a vérükben van a mozgás.
Reggel elmentem dolgozni. Persze előtte még volt jó reggel szex is. Hosszúpuskával voltam egész nap. Vidékre mentünk. Egyszer csak félre álltunk. Meg volt az első munkahelyi szex is. Addigra már alig éltem. Nem sokat aludtam az éjszaka.
Hétfőn Emi megint itt aludt. Már ha ezt alvásnak lehet nevezni. :-) Utána bementem dolgozni. Este hamarabb eljöttem az aznapra tervezett munkánkat lefújták. Este feljött egy otthoni barátom. Nem tudom írtam e már róla. Vele voltam vadászni. (gyorsan átnézem, nem írtam róla - ezek szerint nagyon rég volt) Azóta nem is találkoztunk. De most milyen jó volt. Háromszor. Egyidősek vagyunk. Szóval mindjárt harminc. Hogy bírja?
Ezt tegnap történt. Ma Hosszúpuska jött megnézni, hogy mi a baja az ajtómnak. Na hát kérem. Ő is megvolt. Ma is...
Hazajött külhonból félvér barátom (Emi). Eljött. Hozott sárgadinnyét. Kettőt. Már egy hete kívántam. A dinnyét. Úgy látszik jó a karmája vagy mije a lakásnak. Felajánlotta, hogy ma is eljön, segít sütni (megigértem, akitől a tűzhelyemet kaptam, hogy sütök neki sütit) és itt is alszik. Megjegyzem, régen ajánlkozott már így fel pasi...
Egyébként a látogatása tök égés volt. Alig vártam, hogy lelépjen. Szerintem gyöngyözött a homlokom. Ebédre csilisbabot ettem. Utána ráküldtem a dinnyét. Volt háború rendesen.
Egyébként ma hamarabb kellett mennem dolgozni és így hamarabb is végeztem. Megcsináltam a sütit. Aztán felhívtam. Igaz kb. egy órája, de nem vette fel. Mindegy.
Most épp egy kicsit elszontyolodtam. Ma láttam volt nagy szerelmetem esküvői fotóit. Sok boldogságot! Őszintén! Csak azért fáj egy kicsit. Nem is az ő boldogságuk, hanem inkább hogy én még mindig egyedül vagyok...
Nincs kinek krumplit pucolni. Pedig ha már valaki krumplit pucol valakinek, ott más is van... :-)
Maga a költözködés jó buli volt. Szervezett, gyors és inkább népünnepély. Nagyon jó hangulata volt. Belevaló banda jött össze. Sok sör, jó kaja. Igaz az egyik srác a viráglocsoló vizemet itta ásványvíz helyett és lefokozta a létrát, de amikor láttuk, hogy nem esett komoly baja, nagyot nevettünk rajta. És a létrát is megcsinálták. Utána még szétesett egy szekrény, de egyébként minden rendben folyt. Vége...
Nem csak tőle... Hosszúpuska segített aznap fúrni, faragni. Eléggé egymásra kattantunk, csakhát sajnos éppen megvan (volt).
Aztán délután pakolgattam és egyszercsak jött egy sms. Egy kedves ismerősöm kért telefonon segítséget. El kellett hoznom egy buliból, mert nem akart nagyon lerészegedni. Bár nem tudom mennyivel jobban tudott volna még. Hazahoztam. Van neki asszonykája. Teljesen tabu volt. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz köztünk valami.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy nem egy monogám fajta. Viszont őszinte. A felesége ezt az első pillanattól fogva tudja, mire számíthat. Szóval új távlatok nyíltak. Átkerült a "jópasi, de foglalt" polcról a "lehet még valami (legalább egy-két jó szex)" polcra. Volt is ez az. Szex nem. Sajna. Mivel ez még ugyanaz nap volt, még mindig megvolt...
És utána jött éjszaka a szomszédból a műsor. Azt hittem a falat kaparom...
Végre átköltöztem az új albérletembe. Nem volt egyszerű, de végre vége. Igaz teli vagyok kék-zöld foltokkal... és sok élménnyel.
Még be sem voltam költözve és már el is rontottam a zárat. Szegény szomszéd pasi próbált meg segíteni. Nem sok sikerrel. Viszont egy szál rövidbadrág volt rajta, úgyhogy szemügyre vettem. Több tetoválása is van, de már megtaláltam a kedvencem. Egy behajtani tilos tábla van rá rajzolva a feneke fölé. Ilyet sem láttam még. Alig tudtam levenni rólam a szemem. :-) Aztán éjszaka a barátnője vagy egy óra hosszát sikítozott. Aznap megvolt az első szexuális élményem az új lakásban...
A könyvet karácsonyra kaptam a Tesóm barátjától. Nagyon sokat segített. Rájöttem, hogy miért nem szeretek már annyira otthon lenni. A napi dolgok Pesthez kötnek. Itt voltak a tesómék. Együtt mentünk haza. Ők ott, ott folytatták a dolgaikat ahol abbahagyták. Akkor kerültek vissza a normális kerékvágásba. Én meg akkor zökkentem ki. Két napig bőgtem. Utána megkaptam ezt a könyvet. Tényleg jókor jött. Azóta sokszor elolvastam. Már fejből tudom, melyik lapnál keressem...
28. történet
Ezúttal semmi sem történt. Túl késő volt. Senki sem volt a városban. Nem tűntek fel lények. Semmi sem változott.
Ha úgy tűnik, hogy éppen most semmi sem történik veled, ami talán kissé unalmas, de azért ne sajnáld túlságosan magad, bébi. Sok olyan lény van, aki imádná, ha lenne egy történet, amelyikben semmit sem kell tennie. Igen, az unalom felér egy büntetéssel, de kezdj el felszabadultan lélegezni és keresd meg a középpontodat, s rövidesen észre fogod venni, hogy önmagában már az is mennyire izgalmas, hogy létezel. Mondd ezt: "Most teljes mértékben kihasználom a rendelkezésemre álló holtidőt és megengedem magamnak, hogy hálával telten élvezzem az ittlét zsigerekig ható érzését".
Lassan leszakad a derekam. Állandóan takarítok. És nem azért mert új porszívót kaptam karácsonyra!
Tuti lelki eredetű. Már tavaly óta tart. Igazából ez 6 napot takar. De tőlem ez már rekord, még ha az egész eddigi életemet nézzük is. Van amikor csak eltakarítgat az ember, de most! Jelentős változások vannak. Jelentős. Nem is tudom, mi lesz velem ha végzek. Kényszertakarító lettem.
Már otthon is kitakarítottam a szobám. És most a pesti lakás is mindjárt kész. Gondoltam kicsit hagyok holnapra is. Neki akartam állni tortát sütni. Aztán nem ment. Ha megy a mosógép nem lehet bekapcsolni a sütőt. Villanysütő. Villanymosógép...
Megint tanultam újat anyukámtól. És az anyukámos történetben megint van tészta.
Nokedli tészta.
Nokedlit szaggattam. Szégyen nem szégyen, teljesen el vagyok szokva bárminemű mozgástól. Főleg olyantól, ami a "szex" izmaimat is érinti. Pl. a húzogatósat. Az alkaromon. Aztán már vállból le akart szakadni az egész karom.
Szóltam édesanyámnak, úgyan fejezze már be. Készségesen át is vette eme nemes feladatot. Akkor látom ám, hogy az ő nokedlije sokkal nagyobb mint az enyém. Szóvá is tettem.
Azt mondta nem kell olyan gyorsan föl-le húzogatni. Csak lassabb, de annál határozottabb mozdulatokkal. Sőtt tolni nem is kell, csak húzni. A vén szaki... Már bocs anya.
Úgyhogy mostmár huzogatni is jól tudok. Édesanyámtól tanultam...
Voltunk Exsortsárt1 barátnőmmel, az anyukájával és Misivel megnéztük a Bodies kiállítást. 10-től 2-ig, azaz 4 óra hosszát várakoztunk, mire bejutottunk. Pedig majdnem kinnmaradtunk. Ugyanis az "ajtónállók" mondták, hogy most egy óra hosszáig senki nem jut be. Rábeszéltem Ex.s.t.1-t, elmentünk pénzt kivenni. Gyorsan megtaláltuk a bankomat. Nem jó az autómata. Majd benn a bankban. Kitöltöm a papírt. Egy ember dolgozik. Én vagyok a harmadik ember. Ez így nem jó. Van a közelben még egy bank. Átmegyünk oda. Keresem az autómatát. Nincs. Nézem kint. Nincs. Nézem bent. Nincs. Megkérdezem. Nincs. Még egy utcával lejjebb van még egy bank. Ott van az automata. Ragyogó. Van pénz. Irány vissza. Azért még vételezünk egy forraltbort és Ex.s.t.1 dob egy pisit. Kifizetem a bort. Csörög a telefon. Rohanás. Majdnem nem engedtek be a kiállításra. A bor meg ott martadt. Utána visszamentünk érte. Megvolt. Elhült.
Úgy volt, hogy Szilveszterre visszajövök Pestre. Aztán beszéltem Andorral és mondta, hogy házibulit csinál, menjek oda. Ezt biztosnak vettem. Nem kellett volna. 30-án már nem vette fel a telefont. Azóta sincs róla hír. Ezúton kívánok neki Boldog Új Évet, hogy rohadjon meg.
Aztán már nem volt kedvem elindulni Pestre, mert rengeteget kellett volna csomagolnom. Kiskatóéknál voltam. Páholyból néztük a tüzijátékot és kártyáztunk. Rég volt ilyen családias Újévem...
Pedig Félisten is egyedül szilveszterezett. Még 31-én is felhívott, hogy nem jövök e vissza Pestre...
Erről nehéz beszélni. Mindig abban reménykedtünk a csajokkal, hogy a pasiaink szeretni fogják egymást. Legalább is kijönnek. Vagy legalább egy kicsit bírják egymást. Legalább, hogy karácsonykor együtt lehessünk. Mind.
Na, ez az álom szertefoszlott. Drága barátnőim jól rátaláltak a párjaikra. Bírják egymást, mint a vasorrú bába meg a mágneses vihar. Hát ez van.
Ünnepek otthon. Szenteste a tesómékkal mentünk "éjféli misére", de még az Otthon sem volt nyitva. Be kellett érnünk az új, trendi hellyel. Semmi sem a régi. :-)
A egyik kollégámtól kaptam kb. három korty nagyon-nagyon jó almapálinkát kóstolóba. Egy másfél literes ásványvizes palack aljába öntöttük, mert máshogy nem tudtam volna hazahozni. Itthon leraktam a palackot, direkt külön, nehogy összekeverjem őket.
Erre tegnap este jövök haza a munkából és Györgyi gubbaszt a babzsákfoteljában és közli, hogy rosszat csinált. Felöntötte vízzel a pálinkámat és csak akkor vette észre, hogy szaga van, amikor meglocsolta vele a virágokat.
Azt hittem agyvérzést kapok. Persze bizotsítottam, hogy nincs akkora baj. Csak ennyi volt az összes. És még csak pótolni sem tudom honnan...
Éppen nézem az egészségkártyám egyenlegét és közben ráleltem egy táblázatra a gyógyszertárakban elszámolható, és el nem számolható termékek listájáról.
Fantasztikus. C vitamint semmilyet sem vehetsz, viszont ezeket mindet:
Nagyon régen írtam már róla... Igazából lassan már mindegyikről nagyon ritkán írok. Sajna. Jobb lenne, ha lenne miről beszélnem.
Szóval, tegnap itt aludt Félisten. A teste elképesztő, a férfiassága (hogy szépen mondjam és Gyula se akadjon ki - mert kihallatszott a telefonból, ahogy éppen "exsorstárs1" barátosnémnak ecseteltem a történteket) jóval átlagon felüli. Olyan, mintha egy magazinból lépett volna ki. Legeltettem rajta rendesen a szemem. Csurr-csurr. Folyik a nyálam még mindig, ha rá gondolok. Csak hát sajnos, kiderült ő sem tökéletes. Vannak kisebb bibijei. Már ha azt annak lehet nevezni, hogy "egypartonos gyorstüzelő". Szóval, be sem jutott. :-(
Ma ezen röhögcséltem magamban: pasiközeli élményem volt...
Feljegyzések az életről, az életemről.
Kicsi örömök, kicsi bánatok. Mérleg. Billenés.
Szerintem aki a sorsomat irányítja
nagyon jól szórakozik közben.
Mint egy szappanopera. Sok rövid felvonás.
Meglepő fordulatok. Értelmetlen csavarok.
Hahó!! Várom az egész estét filmet ! Aztán jó legyen!
Halleluja:
Amennyi szar szöveget hallottam én már pasiktól...ja, ne aggódj érte...hm, majd hívlak...aha...ink... (2010.01.19. 21:10)Ezen napokig kattogtam.
sorstárs1:
Hjajj, Drága Barátném! Ez ám a boldogság...ez szerelem...
Szóval átolvastam az újabb írásaid, láto... (2008.10.08. 17:50)Sorstárs1 már nem is sorstárs!
sorstárs1:
Csodás volt. :) Nagyon tudunk együtt aludni. Meg sörözni. Szerintem a mesekönyvünk mellékleteként ... (2008.09.24. 23:33)hétfő este a parkban
Utolsó kommentek